Yoshikohae, tudom, hogy kényes témát választottam :) Én is sajnálom, hogy nem tudtam úgy kidolgozni, ahogy szerettem volna, pedig igyekeztem :)  Köszönöm, hogy véleményezted a történetet, és teljesen igazad van. Többet is ki tudtam volna hozni belőle :) Köszönöm a véleményed :D

Szeretném megköszönni az építő jellegű kritikát, tényleg eltaláltad, hogy ez az első fanfictionöm és nyilván magán viseli a kezdők sutaságát. A többiekét elolvasva valóban túl lett lihegve benne egy-két érzés leírása vagy egy-egy gondolat kibontása^^ A lány alakja azért lett ilyen skiccszerű, mert a kiírás értelmében nem szerepeltethettünk benne más, fiktív szereplőt. De én igyekeztem is kihangsúlyozni, hogy Jinki nem igazán a lányba lesz szerelmes, hanem egy kitalált valóságba és a fanfictionöm ezt is akarta a középpontba állítani (a címben is erre utal a valódi szó), vagyis hogy Jinki hogyan keresi a saját valóságát és csak a barátja, Taemin segítségével jön rá majd, hogy neki kell a saját valóságát megalkotnia és azt továbbadnia, mert ez a pályája, hivatása lényege.

Szeretném még egyszer megköszönni, hogy zavarossága ellenére végigolvastad az írásomat és írtál róla^^

És ha már Yoshiko is elmondta a véleményét, én is szeretném elmondani, hogy a kedvencemen kívül (Honey) legjobban Yoshiko érzékeny és színes írása (Láthatatlanság), amiben nem kevés művészetfilozófia is vegyült és Choon-hee háborús akciótörténete (Testvéri összetartás) tetszett, amit hihetetlenül kreatívnak és egyben meghökkentőnek is találtam, meg hát Rain...

Mesii – Tökéletes nem létezik:

Kicsit ledöbbentem. Taemin stílusával még annyira nem is volt bajom, egy kis vagányság sosem árt szegénynek, de Key-é megdöbbentett – nagyon. Tökéletes valóban nem létezik, de minden ember számára létezik valaki, akire egy kis füllentéssel azt mondhatjuk, hogy ő tökéletes.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Ambrosia - I’m crazy, I want you like hell, now and forever/ Love is like Heaven, but it hurts like Hell:

Kíváncsi volt a történetre, hogy vajon milyen lehet, hogy ha ennyi ember szavaz rá. Határozottan másra számítottam.
Kezdem az első felével: Igazából nem vagyok egy JongKey párti, de most kedvem volt hozzájuk. Nem vagyok yaoi ellenes évek óta olvasok yaoit, slasht és írok is, de itt… sokkoltál. Hol van a síkosító? Lehet, hogy már egy jó ideje együtt vannak, de azért Kibum se ilyen jó, hogy ne legyen rá szükség. Jonghyun jegessége viszont tetszett. „- Megkapod ma az utolsót.” – ezt hogy értetted? Itt nyitva hagytál egy nagy ajtót, amit be kellett volna legalább hajtanod, egy félválasz nekem nagyon hiányzik.
A második fele: Nem tudok rá mit mondani, az egyetlen dolog, ami igazán megfogott benne az a végén Jinki volt.
Köszönöm, hogy olvashattam!

A szavazatomat, pedig Zsunak adom. Mindenkinek köszönöm!

((És bocsánat, hogy ilyen hosszú lett!))

 Miyoung, Raminho, renca – Five highlights in the universe:

Ha jól értem hárman írtátok a történetet, ami nagyon nehéz feladat, még duóban is, főleg akkor, ha nem két különböző karaktert személyesítenek meg. Nagy bátorságra vall, ehhez gratulálok. Ugyanakkor, ha hárman írtok egy történetet, akkor nem szabad ennyi helyesírási, és fogalmazási hibát ejteni, hiszen hat szem több hibát lát meg, mint mondjuk csak kettő.  És ez a sok helyesírási – és gépelési – hiba engem nagyon zavart. Viszont a fanparty ötlete aranyos volt, a végén a válaszok is tetszettek.
Köszönöm, hogy olvashattam!

 Doruka – Egy különleges koncert előkészületei:

Emlékszem annak idején, mikor még oly’ optimista és álmodozó voltam – most épp antiszockodom – én is ilyesmiről álmodtam. Nekem is volt számtalan képzetem arról, hogy miért jönnének pont hozzánk, de itt csak egy olyan indokot kaptam, mert itt volt X.Y., ami kicsit meglepő.  Ami még szemet szúrt nekem az, hogy nem teszel pontot a mondat végére. Erre figyelj jobban! Valamint arra is, hogy néha nem értettem, hogy ki beszél, mert előtte megszólalt és utána megint, de tök más jellemzővel – erre jó a leíró rész.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Rin – Gondolatok szárnyán:

Tudod, hogy kényes témát választottál, igaz? Valóban rajongók ezrei kívánták, hogy Sekyungnak baja essen, és valóban Jonghyunnak kellett bocsánatot kérnie, azért mert talált maga mellé egy lányt – ugyanakkor az érem másik oldalán is állnak olyan rajongók, akik azt kívánják, legyen boldog, mindegy, hogy kivel, csak legyen boldog, és ezért ne kelljen bocsánatot kérnie. Azt hiszem erről hosszú értekezést tudnék folytatni, de most nem teszem. A lényeg, hogy tetszett, mert merész voltál a témaválasztással, ugyanakkor én egy kicsit többet vártam. Vártam, hogy kifejted jobban a véleményedet, nem csak elejtesz egy esetleges gondolatot. Valamint miközben olvastam az is megfordult a fejemben, hogy milyen lenne ez Sekyung szemszögéből.
Köszönöm, hogy olvashattam!

 Zsu – utolsóként megtudni:

Nagyon nehéz dalszövegre történetet írni, de Te itt eltaláltad, és ehhez gratulálok! Azt hiszem az, hogy Jonghyun mindvégig Taeminhez beszélt azt jelenti, hogy őt szerette jobban. Volt egy rész, ami teljesen olyan volt mintha egy dalszöveget olvasnék, ez a „Miért nem mondta el nekem?” bekezdés volt. Nagyon tetszik a fogalmazás módod! Az egyetlen negatívum számomra az volt, hogy nem igazán tudtam, hogy ki az elbeszélő és csak sokára tudtam meg azt is, hogy kihez is szól.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Jeong Choon-Hee – Testvéri összetartás:

Őszintén szólva ennek a történetnek se eleje, se farka. Honnan jött a háború? Az S.M.Ent. akik köztudottan óvják mindentől az idoljaikat hagyták, hogy a SHINee koncertezzen háború idején? Vagy a háború aznap robbant ki? És ha igen, akkor hogy juthatott már aznap oda az észak-koreai hadsereg? Rengeteg dolgot nem írtál le, amit le kellett volna, hogy tudjuk mi is a pontos helyzet. Kibum viselkedése, pedig valami borzasztó volt, hát nem ő az „anya”? Mert ha igen, akkor kissé máshogy kellett volna viselkednie, nem?
Viszont két momentum tetszett, Taemin eltéríthetetlensége és a vég, hogy mi is most a SHINee új feladata. 
Köszönöm, hogy olvashattam!

Honey – Otthon, édes otthon:

Megmosolyogtattál. Ez egy olyan történet volt, amin az ember mosolyog, és nem gondol másra csak arra, hogy igen, révbe ért – és ez így jó. Ide nem kellenek mélylélektani dolgok, ide csak egyszerű szavak kellettek. Sajnálom, hogy ilyen keveset írok hozzá, de tényleg csak a levakarhatatlan mosoly ül az arcomon és a gondolat, hogy jó volt olvasni.
Köszönöm, hogy olvashattam!

Szeretném előtte leszögezni, hogy semmit sem bántásból írtam, csak úgy véltem, hogy mindannyian szeretnétek valamilyen véleményt olvasni a történetekre, még akkor is, ha esetlegesen nem rátok szavaznék. Bízom benne, hogy senkit nem bántottam meg. Komolyan veszem a kritikaírást, így olykor akaratlanul is megbántom az írókat. Ha valakit megbántanék a véleményemmel, akkor bocsánat, nem állt szándékomban! 

Jeong Ji-hye – Valódi barátság:

Nem tudom… nekem kicsit ez az egész zavaros. Nem értem mit akartál pontosan átadni, persze a barátságon kívül. Egy ember nem kötődhet ennyire egy másikhoz úgy, hogy közben nem is ismeri, hogy csak sorokat tud róla. Amit mellesleg hiányoltam, mert így mi sem tudtunk meg szinte semmit a lányról, csak annyit, hogy nem képes szembenézni a vizsgáival. Nem hinném, hogy Jinki ennyitől beleszerethet bárkibe is.
Ami igazán tetszett az, hogy Taemin rendíthetetlen volt.

A fogalmazás módodból azt látom, hogy – véleményem szerint, ha nem így van, akkor bocsánat – még kezdő vagy, ami nem baj, mert kezdőként szerezhetjük a legjobb tapasztalatokat, de csak akkor, ha olyan emberektől kapunk kritikát, akik régebb óta vannak benne az írásban és értékelik a szexualitás nélküli, érzelmeket lefestő történeteket. A tanácsom az, hogy ne add fel, mindig légy erős és fogadd el a kritikákat – még akkor is, ha negatív.

Köszönöm, hogy olvashattam!

Ryu Chiaki – Carpe Diem:

Hú, hát kicsit megdöbbentem. Először kissé félve kezdtem el olvasni, mivel szerintem 2Min nincs, de ez tényleg csak részemről van így. De megpróbáltam eltekinteni, mert bár nem létezik számomra, attól még lehet írni velük egy jó történetet, szóval előítéletemet elraktam a fiókom legmélyére. Taemin tinédzser még, ez igaz, de ugyanakkor már majdnem férfi, és egy férfi nem sír ilyenért. Kicsit érzelgős lett, úgy éreztem, mintha Taemin egy lány lenne, akit elhagyott az első fiúja, aki egy tapló volt. És szerintem, nem repülne New Yorkba, visszaköltözne a szüleihez, vagy egy helyi barátjához menne, de nem New Yorkba.
Az viszont nagyon tetszett, mikor Taemin naplót kezdett el írni, na ott abban a bekezdésben valami olyasmit kezdtél el, amit érdemes lenen úgy folytatni.
Amúgy mit jelent a cím?
Köszönöm, hogy olvashattam!

 Zsu – utolsóként megtudni:

Nagyon nehéz dalszövegre történetet írni, de Te itt eltaláltad, és ehhez gratulálok! Azt hiszem az, hogy Jonghyun mindvégig Taeminhez beszélt azt jelenti, hogy őt szerette jobban. Volt egy rész, ami teljesen olyan volt mintha egy dalszöveget olvasnék, ez a „Miért nem mondta el nekem?

Minden egyes Fiksön szerzőnek szeretnék gratulálni! ^^ Nagyon jók lettek a történetek,mindegyik nagyon jó és élvezhető ^^Szerintem már mind nyertesek vagyunk valamilyen szempontból

Ne haragudjatok, hogy ennyire későn jutottam el idáig. Teljesen kiment az egész a fejemből, és köszönöm, hogy 1-2 friss végére odaírátátok, hogy lassan szavazni kéne.

A kedvenc történetem: Ambrosia: I'm crazy, I want you like hell, now and forever / Love is like Heaven, but it hurts like Hell

Eleve odavagyok a yaoi-ért, tehát nálam az ilyen történet előnnyel indult. Úgy gondoltam, elkezdem olvasni, abból baj nem lehet. Olvastam, olvastam és nagyon meglepődtem, hogy ilyen választákosan is le lehet írni egyes dolgokat. Szeretem a JongKey párost is, és valahogy a személyiségüket mindig így képzeltem el.

A második történet pedig igazán szívhez szóló volt. Ahogy Onew érzéseit és tetteit Ambrosia leírta, majd' kifacsarodott a szívem. Legfőképp az ragadott meg ebben, hogy mind a 3 szereplő érzéseit meg tudtam érteni, és láttam az érme mindkét (jelen esetben 3) oldalát.

Sziasztok!

Én is szégyenlem magam, hogy nem írtam le korábban - pedig akartam! De most végre idejutottam és kifejtem véleményemet.

Az én kedvencem a következő lett: Ambrosia - I’m crazy, I want you like hell, now and forever / Love is like Heaven, but it hurts like Hell

Mivel már elmúltam 18, így szemérmesség nélkül vágtam  bele a történetbe. Mindig érdekel, hogy mások hogy ragadják meg a fiúszerelem csúcsát, a szeretkezést. Néhány stilisztikai hiba eltörpül maga a történet mellet, Ambrosia úgy fogalmazta meg, hogy az amúgy is vizuális elmém  magával ragadott és pörgette magában az eseményeket.

A másik része a történetnek kicsit sablonosra sikerült, de az is tetszett, bár elfogult vagyok, mert szeretem 2mint (szeretem? rajongok ^_^) De azért egy picit összecsavarodott a szívem Onew miatt, bár lehetett volna még egy kicsit kidolgozva maga a szál - szerintem. :)

De nekem tényleg ez tetszett a legjobban, és remélem jó eredményt fog elérni! :)

Honey - Otthon, édes otthon
Csodálatos történet! Mind közül ez tetszik a legjobban! Nem is tudok mit mondani... Megfogott benne vmi... Talán a családi veszekedés, vagy a határtalan szeretet, tényleg nem tudom... (Y)

*Szégyenli magát, hogy ilyen későn szánta rá magát a szavazásra, és azért is mert elmulasztotta a leadási határidőt.....*

Én Zsu: Utolsóként megtudni című történetére szeretném leadni a szavazatom. Shounen ai /yaoi/ bl témában akartam kiválasztani azt, amielyik legjobban tetszett, mert azt hiszuem ez áll hozzám legközelebb.

Megkapó volt a történet, bár a vége kissé homályos, mégis a cselekmény magával ragadott. A fogalmazási stílusod pedig nagyon hasonló ahhoz, amivel én és a barátnőm írunk.

A történet szomorú, de mégis, az angol angstok után, valahogy nem annyira kedvelem a fluffokat...

Szóval nálam Zsu,, te vagy a nyerőő~

Ryu Chiaki - Carpe Diem
 

Nehéz volt dönteni, mert szinte mindegyik történet más miatt tetszett, de mivel nagy yaoi fan vagyok, ezért leszűkítettem a kört az ilyen történetekre. (de persze a többi is nagyon tetszett).

Azért választottam ezt, mert szeretem, ha a történetben fejlődik a szereplő... és ebben Minho fejlődött. Nekem elég valóságosnak tűnt  és minden jelenetet el tudtam képzelni, ami szerintem nagyon fontos. 
Egyedül az a pár elgépelés volt benne hiba, de hát senki sem tökletes. 

Honey-otthon, édes otthon

szerintem ez volt a legjobb ahogy le írta az otthon lényegét sz egyszerűen csodás..

Yoshiko - Láthatatlanság

Elolvastam minden történetet, és gratulálok mindenkinek, de a választásom erre esett. Nagyon tetszett a szóhasználat és ahogy leírtad Taemin érzéseit. És bár nem a szerelmen volt a hangsúly, az egész történet a szeretetet tükrözte számomra (és valljuk be, elfogult is vagyok, mert én anno a rajzolást az éneklésért hagytam abba, tehát egy kissé magamra ismertem Taeminben). És bár nem vagyok egy nagy JongMin fan, de nagyon tetszett itt, ahogy egymással viselkedtek :) 

Honey: Otthon, édes otthon c. írására szeretnék szavazni, noha tényleg nem volt könnyű kiválasztani a sok jó írás közül a legkedvesebbet és legjobbat. Honey története nagyon valósághű, nem elrugaszkodott és a fiúk jellemét szerintem nagyon szépen, finom vonásokkal, plasztikusan ábrázolja. Nagyon tetszett, hogy Taemin állt a történet középpontjában, de nem gyámoltalan gyerekként ábrázolta Honey, hanem egy vívódó, komoly gondolkodású fiúként. Legjobban mégis az egész történet alaphangulata tetszett, mindazt tükrözte, amit a Shinee, vagyis azokat az értékeket közvetítette, amiért a csapatot annyira szeretjük/em: összetartozást, az érzések nyílt felvállalását, egymás segítését. Mindenkinek nagyon gratulálok az írásához, a voksomat pedig Honey-nak adom!