I’m crazy, I want you like hell, now and forever.
Part 1. (JongKey +18)

Reménykedve pillantottam Jonghyun után… Hajamba túrtam kezemmel, éreztem ahogy vékony szálú de annál is selymesebb hajszálak tapadnak meg ujjaim között. Éreztem, Ő az akire vágyom, Ő az aki kell. Nem tartottam  helyesnek az érzéseimet, de mit sem bántam. Tudtam mélyen belül, hogy nem tudok rá másképp nézni, még ha a külvilágnak azt is mutattam, hogy Ő csak egy barát. Pedig nem volt barát, egyáltalán nem. Szerettem őt, és szívem mélyén reméltem, hogy viszonozza az iránta érzett szerelmemet.

~

Miután visszaértünk a dormba mindenki a fürdőbe akart menni. Ez egyértelmű volt, hisz a nagy koncertezés alatt a csapat összes tagja teljesen megizzadt. Gyöngyöző homlokomat a vállamon pihenő törlőbe törölgettem meg. Majd egy pillanat múlva Jonghyunra pillantottam, aki szintén izzadtságcseppjeit törölgette. Felhúzta a felsőjét, egészen mellkasáig, hasára lettem figyelmes. Gondolataim teljesen elszabadultak. Rá egy pillanatra nagyot nyeltem. Elkaptam a tekintetemet s vékony ujjaim ill. tenyerembe temettem arcomat. Égette a pír. Hirtelen egy tenyeret éreztem vállamon. Felpillantottam fel  hatalmas boci szemekkel. Jonghyun volt az. Szőke hajtincsei égnek álltak, mogyoró barna szemei szinte az elmémben fúródtak.
- Jól vagy? – Kérdezte, s arcán megcsillant az a bizonyos csintalan mosoly, ami mindig is.
Nagy lélegzetet vettem és beleültem a hatalmas bordó fotelbe. Bólintottam egyet.
- Csak már szeretnék bemenni a fürdőbe. – Forgattam meg szemeimet és elmosolyodtam dívásan, ahogy szoktam.
- Ne félj, ha ez örömet okoz, én magam elé engedlek. – Paskolta meg vállamat és elindult ki a konyhába, egyenest a hűtőhöz sétált. Kinyitotta annak ajtaját és kivette belőle a narancslevet. Fogta s azonnal meghúzta azt. Néhány csöpp legördült állán, s onnan tovább mellkasára be inge alá. Felvontam egyik szemöldökömet. Végre kijött Minho a fürdőből, azonnal felpattantam és beviharoztam. Becsaptam magam mögött a hatalmas fehér fa ajtót. A nagyon magas, sötét hajú herceg nem igazán értette miért is siettem ennyire. Egy vállrántással nyugtázta a dolgot, saját szobájába lépdelt lomhán.  Mintha keresett volna valamit vagy épp valakit, de ezzel már egyáltalán nem törődtem. Nem az én dolgom volt. Minho amúgy sem szerette, hogy ha az ő dolgával foglalkozom. Szóval le is tettem hamar arról az ötletről, hogy kiderítsem kit vagy mit keresett. Most az egyszer nem győzött a kíváncsiságom.
Azonnal ledobáltam magamról a ruhákat és bevettem magam a zuhany alá. Egyik kezemmel kitámasztottam a csempét. Lefelé meredtem magam elé, figyeltem ahogy a lefolyó szinte magába szippantja a vizet. Olyan volt mint egy igazi tengeri örvény. Eltelhetett már vagy 20-25 perc mire feleszméltem, hogy Onew leader dühösen kopogtat az ajtón. Elzártam a vizet és kinyúltam a törölközőmért, mindenhol alaposan végig töröltem magam. Csillogtam-villogtam mindenhol.
Kinyitottam az ajtót, Onew pedig dühösen meredt rám karba tett kézzel. Sóhajtottam és megadóan legyintettem, mint egy igazi királynő. Eközben pedig Jonghyun lépett ki a másik fürdőből, Teamin pedig átvette az Ő „királyságának” helyét. Amit nagyon imádtam a SHINee dormban, hogy 2 fürdő volt, így nem kellett órákat várni a másikra.  A szőkeség a derekára tekert törölközővel sétált be szobájába, már majdnem becsukta az ajtót mikor még is csak nyitva hagyta résnyire.
Na, az a fránya kíváncsiság, ami a hatalmába kerített. Fogtam, s neki indultam. Nem uralkodtam a testem felett, valami más vezérelt. Lábaim maguktól lépdeltek előre felé. Bepillantottam a kis résen, amit úgy hagyott.
Arra lettem figyelmes, hogy éppen öltözik. De csak a hátát láttam, meztelen hátát, ahol még mindig kövér vízcseppek gördültek végig. Egyenest gerince mentén lefelé…
Karját felemelte és tarkójára helyezte kieresedett kezét, kicsit végig masszírozta azt.
- Chh, csak bámulsz vagy esetleg be is jössz még ma?! – Felháborodást véltem felfedezni hangjában. Mellesleg én észre sem vettem, hogy tudja, hogy én éppen az ajtó előtt állok. Béna egy „fan” vagyok.
Erőt vettem magamon és belöktem magam előtt az ajtót, jobban megfigyeltem mit is visel és mit is nem. Gyorsan végig futottam tekintetemmel tetőtől talpig. Meztelen volt a felső teste, néhány kockát véltem felfedezni hasán, de nagyon halványan. Tetszett. Alul pedig egy sötétkék koptatott farmert viselt. Közelebb lépdelt hozzám, meglepődöttem figyeltem még is mire készülhet hyung.
Lassan emelte kezét és ráhelyezte az ajtóra, amit azzal a mozdulattal be is tolt. Másik kezével pedig a zárhoz nyúlt, amit jobbra fordított. Két karjával közrezárta a csípőmet.  Éreztem, ahogy egyre forróbb a levegő, a szívem pedig a torkomban dobog.
- Imádom, amikor az ártatlan szerepet játszod. – Szólalt meg végre, megtörve ezzel a csendet.
Valóban jó színész voltam, egy igazi díva. Tudtam, hogy Jonghyun imád uralkodni felettem. Akaratlanul is de elmosolyodtam, bár még mindig akartam játszani a mit sem tudó bárányka szerepet. Láttam, ahogy megnyalja kiszáradt ajkait. Elvigyorodott féloldalasan a kislányos mosolytól, amit produkáltam.
- Ideje kicsit bővíteni a játékot… - Lehelte a nyakamra, majd rá is csókolt. Éreztem, ahogy megduzzadt ajkai napbarnított bőrömre tapadnak. Keze pedig a zárról a csípőmre csúszott. A felsőt, amit a zuhany után vettem fel hamar helyet talált magának a földön. Hála Neki…
Nyelve végig cikázott nyakamon, azt követően pedig kulcscsontomon talált magának otthont. Imádta azt harapdálni, olyan volt mint egy igazi tigris, egy ragadozó. Halk moraj tört fel mellkasából…
Felemeltem kezemet és arcára tapasztottam. Alig vártam, hogy megcsókoljon.
- Key, tudod hogy előtte még meg kell tenned valamit. – Szép lassan elhátrált tőlem s leült saját foteljába, teljes kényelembe helyezte magát. Nadrágja ki volt gombolva, fejét oldalt döntötte. Szemöldökét egy pillanat elejéig megrántotta, hogy „Na mi lesz már?! Nem fogok örökké várni!”
Oda totyogtam hozzá, mint egy pingvin és elmosolyodtam…
- Rendben. – Sóhajtottam és letérdeltem elé. Tenyereimet rátapasztottam combjára és elkezdtem felfelé simítani. Imádtam azt az önelégült arcot, amit ilyenkor vágott. Nagyon jól tudta, hogy most mi fog jönni.
Elkezdtem lehúzni róla azt a bizonyos csőnadrágot és hamar félre is dobtam.
- Key… - Nyúlt arcomhoz kedvesen és végig cirógatta, akár egy doromboló kiscicát. Nem is kell mondanom, nem is reagálhattam volna másképpen. Arcomon vékony pír jelent meg. Boxerjához hajoltam és végig nyaltam gyengepontját.
Egy pár perc után arra lettem figyelmes, hogy hangos zene szól a háttérből. Amikor efféle dolgokat csináltunk, mindig hangosra állította a zenét. Nehogy valaki meghalljon bennünket és lebukjunk.
Neki láttam a teendőmnek, körbe nyaltam s faltam férfiasságát legjobb tudásom szerint. Sosem szégyelltem, boldogságáért és elégedettségéért mindig megérte.
Mindent úgy csináltam, ahogy szeretett. El is élvezett tőle, nem máshová, mint az arcomra. Akaratlanul is, de hátrébb húzódtam  ilyenkor tőle. Hangos lihegésben tört ki és azonnal törlőért nyúlt.
- Ne haragudj. – Mondta, s végre megkaptam az áhított csókomat, amire az eleje óta vártam. Nyelve szép lassan csusszant át számba, végig cirógatva az enyémet.
Tenyerét pedig egy pillanat múlva már saját duzzadt ágyékomon éreztem… Kéjesebb nyögés hagyta el torkomat. Mancsaimat mellkasára tapasztottam. Lerángatta rólam pillanatok alatt a nadrágot. Hirtelen felállt s felhúzott csuklómnál fogva az ágyra. Majd egy erősebb mozdulattal arra rá is lökött. Mellkason hozzá tapadt a frissen mosott fehér selyem lepedőhöz. Felém hajolt s tenyereit csípőmre tapasztotta. Hideg gyűrűi oda tapadtak forró bőrömhöz. Égetett s perzselt.
Átkarolt hátulról s szép lassan férfiasságára húzott. Hangosan felnyögtem, jóval vékonyabb hangon, mint ahogy ő. Vékony ujjaival végig simította mellbimbómat, majd bordáimat, hasamat s végül hasamat cirógatta. Magabiztosan mozgatta testét az enyémmel együtt. Próbáltam vele együtt mozogni, de valamikor kiestem az ütemből. Figyelmetlen voltam s túlságosan is élveztem azt, amit hyung csinált velem.
- Tetszik? – Húzott magához közelebb, egy nagyobbat lökött bennem. Míg egyik karja elől pihent hasamon, a másik a gerincemet hasította végig. Majd egy gyors pillanat alatt kiegyenesedett, már térdelt az ágyon. Én pedig fejvesztve kapkodtam a levegő után. A zene még mindig hangosan szólt. Tenyerét felcsúsztatta nyakamra, egy pillanatig ott hagyta, majd számba csúsztatta ujját, olyan volt mintha egy horog akadt volna ajkaimba. Szopogatni kezdtem először csak mutató, majd középső ujját is. A tempó felgyorsult. Éreztem már nem sok kell hozzá, hogy elmenjek.
- Igeeen. – Csak most fogtam fel igazából a kérdést, arcom égett a pírtól. Hangom pedig dallamosan csilingelt Jongie hangja mellett. Forróság tombolt a szobában. Bármit megadtam volna egy korty vízért.
Testem megfeszült, minden egyes izmom összerándult. Persze, ilyenkor jobban magához szorított.
Hangos nevetésben tört ki, imádott velem gonoszkodni. Bár ahogy hallottam, ő is elég „gyenge” volt már…
Megfordított, most szemben voltunk egymással. Lábaimat neki támasztottam mellkasának, hátam pedig bizsergett a selyemtől, amihez hozzásúrolódott. Megragadta a vádlimat és annál fogva húzott közelebb ill. magára. Hátra csapta a fejét. Szőke hajtincsei izzadt homlokához tapadtak. Lehajolt hozzám  s alsóajkamra csókolt, először csak végig nyalta azt, majd sikeresen be is kapta és szopogatni kezdte. Ettől jobban felnyögtem, teste megremegett. Csuklómat hirtelen elkapva az ágyhoz nyomott, fölém hajolt kissé jobban s egy hangos sóhaj és morgás keretében elélvezett. Éreztem, ahogy forróság önti el a hasamat.
Fáradtam dőlt rám, én pedig mint egy anya fogtam s kitártam karjaimat. Szeretetteljesen átöleltem őt.
Hallottam szívverését, minden egyes levegővételét. Ő volt az, Ő…
- Megkapod ma az utolsót. – Hajolt oda hozzám pár perc után, és szájon csókolt. Próbáltam minél tovább húzni, bár ahogy láttam ő sem nagyon akarta, hogy véget érjen.
Lehalkítottam a zenét, arra lettem figyelmes, hogy valaki kint hangosan becsapja az ajtót…
- Biztos Minho. – Furdalt a kíváncsiság, hangosan bújt ki belőlem a gondolat.
Jonghyun azonnal lefoglalt, már nem is volt időm semmit se mondani. Tiltakozni meg főleg, ismét az övé lettem. De nem is bántam.
Megbolondultam, őrülten akarlak, most és mindörökké.~



~

Love is like Heaven, but it hurts like Hell
Part 2. (2MIN, OnTae)

-Onew-hyung biztos dühös most rám… - Motyogta magában a csapat legfiatalabb tagja miközben egy konzolos játékkal játszott, bár egyáltalán nem koncentrált rá. Leaderen járt az esze. Kissé csücsörített, felfújta az arcát. Előre görnyedt.
Onew vissza is tért a boltból, hozott ezt meg azt, de főleg magának sok-sok csirkét. Minho az asztalnál ült és felnevetett hangosan. Ahogy belépett a barnahajú srác, a kis szőke azonnal felpattant ott hagyva a játékot és körbeugrálta, mint egy hűséges kiskutya.
- Nekem mit hoztál? – Nézett rá csillogó hatalmas gömbszemekkel.
Felhúzta a másik a szemöldökét és vállat vont.
- Semmit. – Hirtelen a levegő fagyossá vált. Minho arcáról is lefagyott a mosoly. Taemin pedig szomorú képet vágott.
Hirtelen Onew megragadta a nála fiatalabb kezét, elrángatta a konyhából egyenest a szobába.
Minho utánuk bámult, kissé összeszűkült szemekkel. Tudta előre mi lesz a beszélgetés témája, és mi lesz a végkifejlet.
- Te meg mit csinálsz? Mondtam, hogy fejezd be ezt a viselkedést. Idegesítő. – Teremtette le a legidősebb Teamint. Minnie lefagyott, hatalmasra nyíltak szemei. Szíve gyomrában dobogott. Öklét összeszorította.
- Komolyan úgy viselkedsz, mint egy gyerek… Csak egy csók volt, nem jelentesz semmit számomra. Fogd fel. – Onew hidegsége megrázta Teamint. Érezte, hogy egy világ dőlt össze benne. Másik kezét emelve mellkasára helyezte, pont szívére.
- Értem. – Hangja elcsuklott, tudta, hogy ha maradnia kell még akkor elfogja magát sírni. Onew végre elengedte ökölbe szorított kezét, felemelte azt és az ajtóra mutatott.
- Menj! – Szólt rá már magabiztosabban, megemelte a hangját.
A másiknak nem is kellett más, azonnal kirontott a szobából, sose bántották még meg ennyire. Mintha mardosta volna valami belülről.
- Ez lenne a szerelem?! – Meredt maga elé miközben alig látott könnyes szemeitől. Hatalmas potyogó könnyeket hagyva maga után indult meg a folyosón.
Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami keménynek ütközött. Arccsontját ütötte meg, kezeit pedig felemelve elkezdte tapogatni a területet. Nem tudta ki az vagy mi az, nem is érdekelte. Csak erre volt szüksége, egy ölelésre. Szemeit összeszorította, arcát pedig a kemény valamibe fúrta. Vékony kezeivel pedig átkarolta azt és szorosan ölelte magához.  Úgy érezte a fiatal srác, hogy ez a valami legalább nem dobja el őt, mint egy koszos rongyot.
Minho volt az a kemény, biztos valami, ami legalább soha sem hagy el. A jóval magasabb, fekete hajú csak maga elé meredt egyenest az ajtó felé. Meglepte ez a reakció. Csak tartotta maga mellett karjait, majd emelni kezdte azt remegve. Sose látta még Onew miatt sírni.
Szép lassan, de annál biztosabban ölelte meg egyik kezével Taemint. Majd megfogta kezét, elkezdte húzni maga után. Persze Minnie még mindig nem tudta mi történik, könnyei még mindig megvakították őt. Kisétált az erkélyre, ott pedig felfelé tolta a fiút a létrán. Majd eltűnt.
Volt ideje megnyugodni a fiúnak. Megtörölgette pofiját. Nem akart többet sírni, főleg a megmentője előtt. Jól is esett neki ez a hűvös idő, arcába csapott a lágy szellő. Arcát pofozgatta finoman, hogy összeszedje magát.
Majd az a bizonyos „megmentő” visszatért.
- Sajnálom… - Szólalt meg a fiú nagyot nyelve, mielőtt még tudta volna ki az illető.
Minho lépett ki az árnyékból egy pulcsival és 2 dobozos üdítővel. Ráadta Taeminre a pulóvert egy gyors mozdulattal, majd kezébe nyomta a narancsos mirinda-t. Helyet foglalt mellette. Csak a városi fényeket figyelte.
Minnie arca meglepődöttséget tükrözött. Minho lenne az ő hőse? A megmentője?
Szájára harapott és felsóhajtott, kínos volt a csönd, de maga nem akarta azt megtörni.
Felemelte a kezét a feketehajú. Átkarolta vele a vékonykát és magához húzta egyenest mellkasára.
- Ne sajnáld, nincs mit sajnálni. – Válaszolta nyugodt hangon.
- Nade nem viselkedhetek így! Nem szabadott volna így sírnom, mint egy lány! – Szégyellte el magát Taemin, amikor visszagondolt arra hogyan is viselkedett. – Nem akartam bonyodal--!
Nem bírta Minho tovább hallgatni ezt a sok butaságot, odarántotta magához a fiatalabbat és ajkát rátapasztotta a másikéra.
Taemin arca hirtelen lángra lobbant. Kezéből a narancsos üdítő a földre hullott, abból pedig az üdítő lassan szivárgott. Nagy buborékokat hagyva maga után.
Nem hunyta le egyik sem a szemeit. Minho teljes nyugodtsággal meredt a barna gombszemekbe, a másik ennek a teljesen ellentétje volt.
Pár perc elteltével elváltak ajkaik.
- Ha a tovább folytatod, akkor újra megcsókollak! – Fenyegette meg a kicsit.
Az pedig azonnal összehúzta magát, kipirult arccal nézett a város felé. Száját harapdálta erősen, boldog volt. Bár belül még is szomorú Onew miatt.
- Azt akarom, hogy velem legyél. – Folytatta Minho s felfelé bámult a csillagos égre.
- Ahogy a hold sem létezik csillagok nélkül, én sem létezem nélküled. – Vigyorodott el, kissé kínosan érezte magát. Még sosem mondott ilyet senkinek sem. Most először, nem másnak, mint Minnie-nek.
- Most biztos idiótának tartasz. – Felnevetett. A hold fénye arcát megvilágította. Olyan volt mint egy igazi herceg. Gyönyörű.
- Nem! – Vágta rá azonnal a másik. – Még sosem mondtak nekem ilyet… - Pirult el az azonnal.
- Áhh… tényleg? – Kérdezett vissza a másik, és jobban magához húzta Taemin-t.
- Umm! – Bólintott magabiztosan a kicsi, hagyta, hogy Minho magához ölelje. Szüksége volt a törődésre.
Úgy érezte magát, mint egy örökbe fogadott kölyökkutya.  Érezte, hogy a fájdalom már csillapodik mellkasában, de ez nem múlhat el teljesen csak hipp-hopp. Tudta, időre van szüksége, hogy gyermeteg szíve begyógyuljon. De meg kell tennie az első lépést. Lassan mellkasa elé húzta kezeit, jobban megemelkedett és Minho szájára csókolt. Mintha ezer meg ezer tűzijáték robbant volna egyszerre buksijában.
Meglepődve nézett egy ideig Minho, majd elmosolyodott kezével közelebb tolta magához hátánál fogva Taemin-t. Másik hatalmas mancsát pedig a puha pofihoz nyomta, végig simította azt.

- Hmph… Tudtam, hogy oda találsz, ahol a helyed van… - Szólalt meg egy hang suttogva az árnyékból. Neki volt dőlve a falnak. Szép lassan kezdett lecsúszni a falmentén, kezeit füleire szorította s fogait összeharapta, halkan zokogni kezdett. Nagyot puffant hátsója a hideg kövön.
- A szerelem olyan, mint a Menny, de rohadtul fáj, mint a Pokol. – Remegő hanggal sóhajtotta. Füléről kezeit hajára csúsztatta s abba markolt bele.
- Idióta vagy! Idióta vagy Onew! – Szidta magát. Elengedte a szerelmét, mert tudta, hogy jobb helye lesz másnál. S ez az egyik legbecsülendőbb dolog az életben.

VÉGE!