- Shin Sekyung…
Mosolyogva n�ztem az �ppen elpirul� l�nyra, aki az �tlap takar�s�b�l pislogott fel�m. H�t igen, nem v�letlen�l szerettem bele ebbe a gy�ny�r� szemp�rba, pontosabban annak tulajdonos�ba.
Egy nyugodt �tteremben �cs�r�gt�nk �ppen, amit legal�bb m�sf�l �r�s telefon�l�s ut�n siker�lt megtal�lnom. Ezek ut�n kezd�dtek a rajong� mentes�t� proced�r�k, ami nem �pp a legegyszer�bb feladat. Rengeteg p�nzembe is ker�lt kib�relni a helyet, csak az�rt, hogy v�gre egy�tt t�lthess�nk egy kis id�t. Ennyi macera p�r �r��rt az�rt durva! Mindegy, a l�nyeg most �gyis itt van el�ttem, akkor meg minek b�nk�djak?
- Mi az? – k�rdezte a l�ny.
- Mit sz�ln�l, ha kimenn�nk egy kicsit leveg�zni?
Az aj�nlatom eg�szen �rtatlannak t�nhetett egy k�ls� szeml�l� sz�m�ra, de �k nem is sejtik, milyen komoly jelent�s�ge van a dolognak. Az �tterem egy nagy �p�let tetej�n volt, hozz� pedig egy kinti r�sz tartozott, aminek l�legzetel�ll�t� kil�t�sa vonzotta az embert. Siker�lt k�l�n k�r�sre kid�sz�tetnem, �gy minden t�k�letes volt a nagy almalomra. Az els� cs�k. M�r olyan r�g�ta v�gyom r�, de eg�szen id�ig el�rhetetlen volt sz�momra.
- Menj�nk – egyezett bele.
Pr�b�ltam magamban tartani ujjong�somat, mik�zben el�vettem a lehet� legcs�b�t�bb mosolyomat, aminek meg is lett a hat�sa. Mosoly�t�l az �n sz�vem is nagyot dobbant.
Lassan s�t�ltunk ki a friss leveg�re, mik�zben elismer�en m�rtem v�gig a d�sz�t�st. L�gy f�nyeket �rasztottak a lefedett l�mp�k, de csak annyit, ami kell� hangulatvil�g�t�st adott a lent elter�l�, �jszakai l�tv�nyra.
- Gy�ny�r�! – suttogta leny�g�zve Shin Shekyung.
- Ak�rcsak te – feleltem neki halkan, mire pirulva emelte r�m tekintet�t.
Itt volt az alkalom. Lehajoltam hozz�, mik�zben karjaimmal �tkaroltam, �s magamhoz h�ztam. Szemeiben l�ttam, hogy � is ugyanolyan izgatott, ak�rcsak �n. Egyre jobban k�zeledtem fel�, m�r �reztem cs�b�t� ajkainak finom �rint�s�t….

Bumm! Hirtelen nyitottam ki a szemeimet. Key d�bbent arccal szorongatott egy p�rn�t. Bizony�ra att�l kaphattam az �breszt� l�ketet, mivel furcsa bizserg�st �reztem az arcomon.
Mi folyik itt? Minho �s Taemin az �gyon d�l�ng�lt, fej�k rendellenes v�r�s�d�sbe kezdett. Val�sz�n�leg nem sok volt h�tra, hogy kirobbanjon bel�l�k a visszafojtott nevet�s. Mi ilyen mulats�gos? Tal�n �n tettem valamit?
- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem kiss� f�radtan.
- Neked is j� reggelt, de elengedhetn�l v�gre – mondta ekkor Onew.
- Mi van? – v�gtam vissza, de ekkor m�r �rtettem, mire c�loz.
Most d�bbentem csak r�, hogy milyen p�zban is fekszem. �lmomban egy gy�ny�r� l�nyt �leltem, de ez kor�nt sem t�kr�zte a val�s�got. A jelenben, �ppen szeg�ny Onew lett az �ldozat, akit m�g mindig �leltem a karjaimmal. Ijedten �ltem fel az �gyon, mik�zben riadtan n�ztem a t�bbiekre. Beletelt egy kis id�be, mire tudatosult bennem a cselekedetem.
- J�zusom! – pattantam ki az �gyb�l, mire a k�rnyezetemb�l egyszerre robbant ki a nevet�s.
- Ezt fel kellett volna venni! – ki�ltotta Taemin, mik�zben m�r a has�t fogta �sszeg�rnyedve.
- Mit csin�ltam? – k�rdeztem gyan�san.
- H�t, az m�g ok�, hogy leesel az �gyr�l, de Onew simogat�sa m�r egy kicsit sok volt, nem gondolod?
Leblokkoltam. Mindent amit �lmomban elk�vettem, azt szeg�ny bar�tomon hajtottam volna v�gig?  
- Az�rt ugye nem cs�koltam meg?! – fakadtam ki k�ts�gbeesetten, mire m�g nagyobb lett a hahot�z�s.
- Szerencs�re nem – mondta Onew, aki eddig hallgatagon figyelt, de most m�r � is vigyorgott.
- Bocs, nem akartam – kezdtem szabadkozni, de a m�sik leintett.
- Semmi g�z, csak legk�zelebb pr�b�lj meg uralkodni magadon! – nevetett fel.
- J�, megl�tom mit tehetek az �gy �rdek�ben.
- Az�rt el�gg� meglep�, hogy az �gyr�l val� lezuhan�sra nem kelt�l fel, de a p�rn�val siker�lt ezt megtenni! – n�zett r�m hitetlenkedve Key.
- J�, akadjunk le a t�m�r�l – k�rtem. El�gg� cikis ez an�lk�l is, hogy folyton felemlegetn�k.
S�hajtva d�rzs�ltem meg az arcom, majd elindultam a f�rd�szoba fel�. Igen �m, de rosszul vettem be a kanyart, �s sikeresen beler�gtam a szekr�ny sark�ba, ami hat�s�ra �les f�jdalom has�tott a l�bamba.
- Au! Ez nem lehet igaz! – szisszentem fel, mik�zben az �ldozatot, vagyis a kisebbik l�bujjamat d�rzs�lgettem.
- H�t, ez nem a te napod! – vigyorgott r�m Onew.
- Jaj, fogj�tok m�r be! – morogtam, majd bicegve mentem ki v�gre a f�rd�szob�ba.
A lilul� kisujjam nem mutatott valami sz�p l�tv�nyt, �gy bek�sz�l�dtam a k�dba, �s megnyitottam a csapot, ezzel hideg vizet engedve r�. Szerencs�mre kezdte visszanyerni  eredeti sz�n�t.
Azt hiszem, jobb, ha j�rok egyet, miel�tt m�g �jabb k�rokat okozn�k magamban, vagy ism�t r�m�szn�k valakire. �gy azt�n megt�r�ltem a l�bam egy t�r�lk�z�vel, �s �lt�zk�dni kezdtem.
- Merre m�sz? – j�tt ki a szob�b�l Minho, pont amikor felvettem a kab�tomat.
- Sz�tn�zek p�r boltban. Ezek ut�n r�m f�r, nem gondolod? – n�ztem r�, mik�zben savany� pof�t v�gtam.
- De, csak ne maradj sok�ig! – vigyorgott r�m, majd bement a f�rd�be.
Ha nem csapnak el �t k�zben, akkor m�r volt mi�rt felkelnem ma reggel, m�r ha az el�bb incidenst felkelt�snek lehet nevezni. Fejemre h�ztam a sapk�mat, azut�n pedig kil�ptem az utc�ra. Hazudtam Minhonak, egyszer�en csak s�t�lni akartam egy kiad�sat. Nem is tudom, hogy mi�rt nem mondtam meg az igazat. Mindegy, nem fontos.
Akaratlanul is olyan dolgok kezdtek el j�rni a fejemben, amikre egy�ltal�n nem akartam gondolni, de m�r k�s� volt.

A nevem Kim Jonghyun. 1990. �prilis nyolcadik�n sz�lettem, Sz�ul v�ros�ban. B�k�sen �ltem mindennapjaimat eg�szen addig, am�g r�szt nem vettem a SHINee nev� egy�ttes v�logat�j�n. Ott kezd�d�tt el minden.
R�gebben m�g volt mag�n�letem, el tudtam menni egy boltba an�lk�l, hogy b�rkit is �rdekeln�k. Persze most, ha legal�bb �t ember nem fordult ut�nam, akkor egy sem. J� a h�rn�v, de csak m�rt�kkel.
S�hajtva d�ltem neki egy padnak. B�rmerre is n�ztem, mindenhonnan a saj�t k�pm�som n�zett vissza r�m, a kar�csonyi koncertet rekl�mozva. Kar�csony. Csak p�r h�t, �s ism�t a sz�npadon fogok �llni, arcomon pedig azt az �larcot fogom viselni, amit m�r legal�bb k�t �ve tartok magamon.
Az �n probl�m�m az, hogy k�t szem�ly vagyok egyszerre. Tudom, el�gg� fur�n hangzik, de igaz. Az egyik a saj�t, igazi �nem. Ha p�ld�t is kellene mondanom r�, akkor a nem is olyan r�gen t�rt�ntek t�k�letesen al�t�masztan�k ezt. Egy k�tbalkezes boh�c vagyok, m�r ha rossz napom van. A m�sik Jonghyun azonban teljesen m�s. �t mutatom a m�di�nak, a paparazziknak, mindenkinek, aki nem ismer k�zelebbr�l.
�gy �rzem magam, mint aki f�l �letet �l. Gyakran fent vagyok hajnalig, hogy v�laszoljak a rajong�k UFO �zeneteire, mert ez az a dolog, ami szerintem a legjobb, ami t�rt�nhetett velem. Nekik nem kell megj�tszanom t�ls�gosan magam. Sok bar�tot szereztem �gy, akik nem is sejtik mi mindent k�sz�nhetek nekik. Miattuk nem vesz�tettem el m�g az igazi �nem. �k �ltett�k eg�szen id�ig. 
Persze a fanoknak is megvannak a h�tr�nyaik.  A folyamatos t�mad�sok, amik a bar�tn�met, vagyis Shin Shekyungot �rik, az�rt engem is kibor�tanak. Nem �rtem mi�rt teszik, pedig a l�ny egy olyan ember, aki k�pes feledtetni velem minden probl�m�mat, �s meg�rt m�g akkor is, ha sokszor elviselhetetlenn� v�lok. Ezt nem �rdemli meg a rajong�k r�sz�r�l. R�m kellene haragudniuk, nem pedig r�! Ennyire nagy b�n lenne a szerelem? Sajnos a m�di�nak mutatott �nemnek nyugodtnak kell maradnia m�g akkor is, ha a bels�mben m�r j�csk�n �g az „El�g!” felirat� kis izz�.
Sokan val�sz�n�leg csal�dn�nak bennem, ha �gy l�tn�nak, de ez nem jelenti azt, hogy el se fogadn�nak engem. Az egy�ttessel szemben viszont nem tehetem meg ezt, hiszen az a h�rnev�nket csorb�tan�. K�pes vagyok olyan kem�ny lenni, mint amit a k�lvil�gnak mutatok, de nincs ember, aki ezt hossz� t�von fent tudn� tartani. Nagyon megel�geltem m�r ezt a helyzetet.
Sz�tn�ztem, k�zben ism�t megakadt a tekintetem a k�peinken. Ha k�pesek lenn�nek besz�lni, akkor mit mondan�nak r�lam? Merjek v�ltoztatni? Ez lenne a legjobb megold�s.
Hirtelen d�nt�ttem. Mostant�l nem fogom h�tt�rbe szor�tani az igazi �nem! Meglep�dtem azon, hogy ilyen k�nnyen d�nt�sre tudtam jutni. Kellemes megk�nnyebb�l�st �reztem sz�t�radni magamban, ami azt sugallta, hogy j�t cselekszem.
Az id� m�l�s�ra a telefonom rezg�se �bresztett r�.
„Hol vagy m�r? Mi�rt nem v�laszolsz?”
Ez az �zenet a csapat „anyuk�ja” �rta, vagyis Key. F�z�san h�ztam �ssz�bb magamon a kab�tot. Nem fogadott h�v�sok �s SMS-ek hada tekintett vissza r�m a telefonomb�l. Ennyire elbambultam volna? 
S�hajtva �lltam fel, azut�n pedig kiny�jt�ztatta elg�mberedett tagjaimat. Lass� l�ptekkel indultam el hazafel�, ha pontos akartam lenni, az igazi �letem fel�. Eg�szen biztosan �reztem, hogy v�gre siker�lni fog, �jra �nmagam leszek.
Elmosolyodtam. Mik�zben ezeken gondolkoztam, a maga h�feh�r gy�ny�r�s�g�ben kezdett hullani, a lelkemet is megtiszt�t� h�. Viszl�t cs�f �larc. Itt az ideje, hogy eldobjalak magamt�l, m�ghozz� �r�kre.