Sosem gondoltam volna, hogy egyszer s�rva ord�tom ap�m szem�be otthon, hogy haza akarok menni, m�gis megtettem, s r�csaptam az ajt�t. Az els� f�l �r�t futva tettem meg, amikor r�j�ttem: nincs hov� mennem. Vagyis, lenne, de gondolom a h�z �res �n meg egy sz�l pulcsiban rohantam ki a h�zb�l… a h�zb�l, amit otthonomnak neveztem, de… egyszer�en m�r nem b�rtam…

*

- Kisfiam, most kaptuk meg a f�l�vi �rtes�t�t �s gyal�zatosak a jegyeid. Meg�g�rted, hogy ez az eg�sz nem fog a tanul�s rov�s�ra menni.
- Apa, hagyjuk ezt, f�radt vagyok. Most j�tt… - kezdtem bele, �s m�r indultam a szob�m fel�, mikor idegesen r�m ki�ltott.
- Lee Taemin! Ne ford�ts nekem h�tat! Meg�g�rt�l valamit, m�gis az ellenkez�je t�rt�nik. Magyar�zatot v�rok!
- �desem, mi a baj? Mi�rt kiab�lsz Taeminnel? – j�tt le anya is az emeletr�l. �reztem, hogy nem fogom sok�ig b�rni, idegileg. M�r lassan egy hete rosszul voltam a kialvatlans�gt�l �s a f�radts�gt�l m�r s�rhatn�kom volt.
- T�ged nem h�bor�t fel a fiunk iskolai teljes�tm�nye? �n magyar�zatot akarok arra, hogy a fiam mit�l v�lt kit�n�b�l k�zepes tanul�v�!

�n nem… nekem csak elegem lett bel�le, besokalltam �s kiborultam…

- Magyar�zatot? Rendben, csak mondd ki m�g egyszer a nevemet, az a magyar�zat! Nem tudom felt�nt-e, de az elm�lt h�rom �vben t�bb milli� ember szerzett tudom�st az �n �s m�g m�sik n�gy fi� nev�r�l! Tudod, az egy�ttes, amiben �nekelek �s t�ncolok! �s ez a sz�m csak �zsia! – egyre jobban kikeltem magamb�l, m�r szemem is k�nnyes lett, kiadtam mindent, ami az �vek alatt felgy�lemlett. – �s az �gyn�ks�gn�l elv�rj�k, hogy tartsuk ezt a szintet, s�t egyre t�bbet �s t�bbet v�rnak el t�l�nk, a nyakunkon van a jap�n deb�t�l�s! Napi �t-hat �r�s pr�b�k el�tt �s ut�n ilyen-olyan fot�z�s, interj�, fell�p�s, m�sor, t�bb �r�s megbesz�l�s �s id�pont egyeztet�s! Te pedig j�ssz nekem azzal, hogy mi�rt nem tartom a t�k�letes szintet az iskol�ban? �n k�rek eln�z�s!
- Taeminnie…
- Ha ennyire eleged van az eg�szb�l, akkor l�pj ki! Ennyire egyszer�! A tanul�s az els�, azt�n j�het a sz�rakoz�s! – csapott az asztalra �s ki�ltott r�m ap�m.
- Nem fogod fel, hogy ez nem sz�rakoz�s? Persze, �lvezem, az �letemet jelenti a t�nc, az �nekl�s �s a fi�k, de ez nem egy sz�rakoz�s, mint ahogy azt te elk�pzeled. Nekem ez a munk�m! Te is a munk�nak szenteled az �leted, itthon sem vagy, ez is ritka alkalmak egyike, de most is ord�tasz velem a jegyeim miatt… - m�r szab�lyosan s�rtam, t�l sok volt ez most egyszerre.
- �n �rtetek csin�lom!
- Mert nekem csak �n�s c�ljaim vannak, h�t hogyne! Szerinted mi�rt adtam nektek mindent eddig, amit a fizet�sb�l l�ttunk? Mi�rt nem sz�rom a p�nzt? Megtehetn�m, de nem teszem! De bel�pek az ajt�n �s romlottak a jegyeim! Lehetetlen k�r�s, hogy egy kis meg�rt�st szeretn�k, �s itthon azt �rezzem, hogy t�mogatnak? Hogy azt �rezzem, itthon vagyok… - elhalkult a hangom, m�r csak suttogtam az utols� mondatot.
- �desem, mi tudod, hogy mindig �s mindenben t�mogattunk, sz�m�thatsz r�nk – j�tt fel�m anya, hogy �t�leljen, de ell�ptem el�le.
- Azt l�tom… csak hagyjatok b�k�n, haza akarok menni… - szaladtam ki a h�zb�l…

*

… �s most itt �l�k az es�ben egy padon, beleb�mulva a semmibe �s fogalmam sincs hova menjek. M�rmint �tlet az van, de…
- Taemin?
- Kibum? – meglepetten fordultam h�tra. Hogy ker�l � ide?
- Te j� �g, Taemin, meg fogsz f�zni! Eszedn�l vagy? Egy sz�l pulcsiban, november v�g�n, zuhog� es�ben – tartotta f�l�m az eserny�t.
- Hyung, legal�bb te ne… – temettem kezeimbe arcom, t�rdeimre k�ny�k�lve. P�r pillanattal k�s�bb meg�reztem, ahogy mell�m �lt, f�l k�zzel �tkarolta v�llaim �s mag�hoz h�zott, �n pedig v�ll�ra hajtottam fejem. Komolyan, t�nyleg sz�ks�gem volt most erre az �lel�sre.
- Taeminnie, gyere, menj�nk haza. Mindenki otthon van �n is �ppen az�rt indultam, hogy �sszeszedjelek. Majd ott elmondod, mi t�rt�nt pontosan – sim�tott v�gig hajamon, azt�n felh�zott engem is padr�l �s elindultunk hazafel�… tal�n t�nyleg hazafel�.

�tl�pve a lak�s k�sz�b�t, kellemes meleg csapott meg, majd Kibum elk�rte a mobilomat, hogy felh�vja any�t, nem val�sz�n�, hogy ma hazamegyek.
Bel�pve k�z�s szob�nkba, egy vigyorg�, csillog� szem� Jonghyunt pillantottam meg, aki, a t�m�b�l �t�lve, m�r t�bb mint egy �r�ja besz�lgetett a bar�tn�j�vel, de amint megl�tott, elk�sz�nt t�le �s lerakta a telefont.
- Taeminnie, vedd le a vizes ruh�kat �s f�r�dj meg j� meleg v�zben, k�l�nben t�d�gyullad�st kapsz – j�tt oda hozz�m egy puha t�r�lk�z�vel �s kezdte sz�r�tani a hajam, �n pedig �tv�ve t�le a t�r�lk�z�t, nevetve toltam el magamt�l.
- K�szi, hyung, de ez m�g megy magamt�l. K�l�nben sem vagy az any�m – nevettem r�.
- � val�ban nem, de jelenleg �n igen, �s azt mondom, menj el lef�rdeni, vagy vissza kiraklak az es�be! – termett m�g�ttem Kibum, �n pedig r�pislogtam, majd a bej�rati ajt� fel� indultam. – J�ssz vissza, de r�gt�n! Ind�ts f�rdeni! – v�gott r� egyet h�ts�mra, ahogy nevetve elszaladtam el�tte, be a f�rd�szob�ba.
Valahogy, ezt a k�rnyezetet ink�bb �rzem otthonomnak – Kibum any�skod�sa az a faja any�skod�s, amire ilyenkor pont sz�ks�gem van. B�r ahogy szemeibe n�ztem, l�ttam, hogy besz�lni akar velem. Gondolom, anya mindent elmondott neki.
Hi�ba van otthon testv�rem, Taesoon, valahogy Jonghyunt �s Minh�t sokkal ink�bb tekintem b�ty�imnak. Jonghyun, aki minden szabadidej�nek a fel�t bar�tn�j�re �ldozza, a m�sik fel�t pedig velem t�lti – legal�bbis a p�tyolgat�sommal. � t�nyleg �gy tekint r�m, mint az �ccs�re �s egyben a csapat kisbab�j�ra. B�r Kibummie-umm�t nem k�r�zi le.
Mosolyogva l�ptem ki a f�rd�szob�b�l – egyenesen Minho �lel� karjai k�z�. Ott �lltunk az ajt� el�tt percekig �s � csak �lelt a v�llaimn�l fogva �s b�jt hozz�m, �n pedig h�t�t simogattam. �t t�nyleg, igaz�n a testv�remnek tekintettem �s � is �gy gondolt r�m, mint az �ccs�re �s mindent�l meg akart v�deni.
- Hyung…
- Anyuk�d engem h�vott fel legel�sz�r, hogy s�rva elrohant�l otthonr�l �s semmit nem hozt�l magaddal. Mi t�rt�nt? – k�rdezte halkan, m�g mindig engem �lelve, mire Jinki �s Kibum is megjelentek mellett�nk.
- Erre az�rt mi is k�v�ncsiak lenn�nk.
Alighogy ezt kimondt�k, Jonghyun s�t�lt el mellett�nk.
- Csal�di megbesz�l�s a nappaliban – n�zett r�nk vissza, mi pedig ut�na ment�nk, azt�n k�nyelmesen elhelyezkedt�nk; Jonghyun a f�ldre telepedett t�r�k�l�sben, �n a kanap�ra �ltem �s egy p�rn�t �leltem magamhoz, Minho jobb oldalr�l �lt mell�m, Kibum pedig baloldalr�l, egyik kez�t t�rdemre t�ve, Jinki pedig az egyik fotelbe �lt.
Ha t�rt�nt b�rkivel b�rmi, vagy, ahogy Jonghyun nevezte, csal�di megbesz�l�st tartottunk, mindig ugyan�gy �lt�nk, lesz�m�tva, hogy Kibum mindig amell� �lt, akir�l azt gondolta, legjobban meg fogja viselni a besz�lget�s – most �n voltam a soros.
M�r vagy �t perce �lt�nk a nappaliban, de senki nem sz�lt semmit, csak n�zett valamerre, a gondolataiba m�lyedve, �n pedig Jinkire n�zve nagyon elsz�gyelltem magam, a p�rn�t m�g jobban magamhoz szor�tottam �s a l�baimat is felh�ztam. Jinki f�radtan, le-lecsuk�d� szemekkel �lt ott, �s nem sz�lt egy sz�t sem, nem siettetett senkit �s semmit. Pedig ha valakinek, h�t neki volna oka egy olyan d�hkirohan�sra, mint ami miatt vagyunk most itt a nappaliban.
 - Sajn�lom – ennyi volt, amit negyed �ra alatt ki tudtam ny�gni. Kibum fels�hajtott �s kicsit megszor�totta a t�rdemet �n pedig elkezdtem besz�lni. �s csak mondtam �s mondtam, hogy mennyire sok az, amit el kell viseln�nk, hogy m�r nem b�rtam �s mennyire sz�gyellem magam, mert nekik sokkal nehezebb a dolguk, mint nekem, most m�gis az �n hisztim miatt vagyunk m�g mindig �bren, ahelyett, hogy kipihenn�nk a hetet…
- Taeminnie, holnap h�tv�ge van – sim�tott v�gig karomon nyugtat�an Kibum, de �n nem hagytam magam.
- Igen, h�tv�ge, de ett�l f�ggetlen�l neked, hyung, �s Jinki hyungnak holnap is mennetek kell, mert ti vezetitek a r�di�t, Minho hyung pedig nemr�g �rt haza egy m�sor felv�tel�r�l, ami ut�n m�g ut�nam rohang�lt a v�rosban, Jonghyun hyung pedig… - soroltam volna tov�bb, de Kibum f�lbe szak�totta �rvel�semet.
- Hyunnie m�r k�t hete itthon d�glik, l�gatja a l�b�t, sz�rakozik a rajong�knak k�ld�tt �zenetekkel �s h�zeleg minden reggel, hogy f�zzek neki.
- De h�t te mondtad, hogy te vagy az anya, �s egy anya f�zni szokott, r�ad�sul te m�g finomakat is szokt�l nek�nk k�sz�teni! – n�zett Jonghyun �rtatlanul Kibumra, aki elmosolyodott, de az�rt finoman tark�n legyintette, mert m�r megint h�zelgett – a l�gk�r pedig felold�dott, �n pedig, b�r a k�nnyeim m�g folytak, nevettem.
Minho a v�llamra hajtotta fej�t �s mindk�t kez�vel �t�lelte derekam �s csak azt suttogta, hogy mennyire buta vagyok, hogy ilyenekre gondolok. Jinki is odaj�tt hozz�m, hogy �t�leljen, megveregette h�tamat, majd megk�rdezte, hogy otthon, vagy itt szeretn�k-e aludni, de �n csak k�zbevettem mobilomat �s annyit mondtam, felh�vom any�t. Bocs�natot k�rtem a kor�bbi viselked�sem�rt, hogy nem gondoltam komolyan, hogy nem t�mogatnak �s nem t�r�dnek velem, �s meg�g�rtem, hogy javulni fognak a jegyeim, de ma az�rt szeretn�k itt aludni a t�bbiekkel, amit meg is engedett.
V�g�l a nappaliban �gyaztunk meg mindenkinek, �s egym�s hegy�n-h�t�n helyezkedt�nk el az alv�shoz – �n Jinki �l�be hajtottam a fejemet, Minho pedig engem �lelt, Kibum a kiny�jtott kezemet fogta m�g Jonghyun az � has�n fek�dt.
- Hyung – sz�ltam Jinkinek, aki f�l�lomba m�g r�m n�zett, jelezve, hogy figyel. – Azt hiszem, nekem k�t otthonom van, �s nagyon �r�l�k, hogy ma itthon alhatok.
Jinki csak elmosolyodott, megsimogatta hajam, majd a fejemen is hagyta tenyer�t. Olyanok voltunk, mint egy nagy csal�d, �s kijelenthettem:

Itthon vagyok.