C�m: L�thatatlans�g
�r�: Yoshiko
Korhat�r: PG-13
Fandom: SHINee
P�ros: HyunMin
K�sz�lt: 2011. shinee.gp verseny�re – K�sz�n�m a lehet�s�get �s, hogy visszahozt�tok a kedvem az �r�shoz!
B�t�zta: Andyciccc – Ezer k�sz�net �s h�la!
Jogok: Mindenki a maga tulajdona, mindez csak �s kiz�r�lag az �n fant�zi�m sz�lem�nye.
Ami engem �letben tartott: Akanishi Jin – Eternal
A/N: R�g�ta nem �rtam k�tetlen�l, de most megj�tt a kedvem. K�rlek, n�zz�tek el nekem, hogy kij�ttem a gyakorlatb�l. Rem�lem ti is megl�tj�tok a k�k ezernyi var�zs�t �s �rt�kelni fogj�tok a m�vel olykor komolynak sz�nt gondolatait. �s ne f�ljetek, Taemin h� a band�j�hoz, csak le akarja z�rni a m�ltj�t – tisztess�ges m�don.

L�thatatlans�g

A vil�gon ezernyi k�k l�tezik. T�rkiz, vil�gosk�k, m�lyk�k, ibolyak�k, �gk�k, halv�nyk�k �s m�g sokf�le, melyeket fel sem tudn�k sorolni. M�ig �gy hittem az egyetlen dolog, amibe �szint�n szerelmes lehetek, az a fest�szet �s ezen semmi �s senki nem k�pes v�ltoztatni. Mert aki el�ltette bennem a fest�szet ir�nti szeretetemet, az az �desany�m.
Mikor kicsi voltam, anyu mes�lt nekem egy t�rt�netet. Egy fi�r�l sz�lt, aki vakon megfestette a vil�g legszebb k�p�t, melynek a „L�thatatlans�g” c�met adta. A festm�ny a k�k sz�n kusza tenger�be engedett bepillant�st, al�bukhattunk a csendesen hull�mz� �ce�n hull�mai al�. Nem l�tt�l t�bbet, csak a v�zfelsz�nt, melyhez fuldokl�n rohant egyetlen csepp v�z. Sosem �rtettem meg mi�rt a L�thatatlans�g c�met kapta. De most… most m�r tudom. 

JH&TM 

Rend�thetetlen elhat�roz�somat, mely szerint nem hagyom abba a fest�szetet, �ltal�nos iskol�s koromban saj�t magam d�nt�ttem romba, mert �gy �reztem k�ptelen vagyok b�rmi �jra. A meg�jul�s sz�momra ismeretlen maradt. �j elfoglalts�got kerestem, akkor haraptam bele a zene b�n�s gy�m�lcs�be, ak�rcsak �va, mikor b�nbe esett. Ahogy �t is, �gy engem is elvar�zsolt eme tiltott gy�m�lcs.
A ritmusra l�pkedni, �j form�ci�kat kital�lni, n�ha felszabadultan kiab�lni a bugyuta, szerelemr�l sz�l� dalsz�vegeket - m�mor�t� �rz�seket keltettek bennem. Att�l fogva soha t�bb� nem jutott eszembe, hogy akvarell�rt, pasztellfest�k�rt, vagy olajfest�k�rt rohanjak iskola ut�n a helyi m�v�szeti boltba. M�r nem j�rtam ki�ll�t�sokra, hogy nevesebbn�l nevesebb fest�k munk�it elemezzem �s �ltessem �t a st�lusukat a saj�tomba, �s t�bb� az sem �rdekelt, ha nem moshattam volna ki az ecseteimet egy-egy k�p ut�n. Feladtam ezen �lmomat �s ext�zisba esve �j l�tom�st k�pzeltem magam el�.
Ugyanakkor f�ltem is a v�ltoz�s miatt. Rettegtem att�l, hogy ezt is elvesz�tem, hogy t�bb� nem h�zhatom fel az agyon koptatott Reebok cip�met, a kiny�lt p�l�mat a b� �lep� sz�rke meleg�t�nadr�gommal. Nem akartam �jra feladni, �gy versenyekre, v�logat�sokra kezdtem j�rni, h�tha felfigyelnek a tal�n nem is l�tez� tehets�gemre �s kezdeni akarn�nak velem valamit.
Nehezen jutottam el oda, ahol most vagyok, de most m�r tudom, hogy nem hi�ba k�zd�ttem annyit. �s ennek k�sz�nhetem azt is, hogy most �k �llnak mellettem. A fest�sn�l �desany�m volt az, aki az ingatag l�bakon �ll� k�pzeletemet magasan tartotta, most pedig ez a n�gy sr�c lett a t�mpill�rem – f�k�nt az egyik�k, Kim Jonghyun.

 JH&TM

K�s�n v�gezt�nk a pr�b�val, mert a kisebb teremben voltunk, ahol az �lt�z�ben egy zuhanyz� volt, �gy sorba kellett �llnunk. J� maknae m�dj�ra utols�nak mentem el, �gy Jonghyunnak v�rnia kellett r�m. Egy�tt indultunk hazafel�, mert Hyunnie n�lam aludt – a  h�ten negyedszerre. Szerettem, mikor n�lunk volt, mert olyankor l�thattam a val�di arc�t. A megf�radt, olykor �nmag�val viaskod�, d�nt�sk�ptelen �nj�t. Azt hiszem, ebbe szerettem bele m�g h�napokkal ezel�tt, mikor el�sz�r voltunk ilyen bens�s�ges viszonyban egym�ssal.
- K�sz vagy? – l�pett mell�m, mik�zben magamra vettem a mell�nyemet �s felkaptam a sz�k mell�l a t�sk�m.
- Igen – kil�pve a teremb�l m�g egyszer visszapillantottam a z�rt zuhanyz�ajt�ra, majd lekapcsolva a villanyt elhagytuk az �lt�z�t.
- Mi�rt n�zt�l vissza? – n�zett r�m t�n�dve, mik�zben a kulcs�val babr�lt.
- Nem tudom. Biztos h�ly�nek fogsz tartani, de n�ha van egy olyan �rz�sem, mintha m�sk�nt l�tn�m a vil�got. �gy, mint r�gen, mikor m�g festettem. A sz�nek valahogy ki�lesednek, vibr�lni kezdenek, szinte sikongatnak �rtem.
- Ez nem h�lyes�g, ez egyszer�en csak honv�gy. – Egy pillanatra megtorpantam, szinte �reztem, ahogy elakad a leveg� a t�d�mh�z vezet� �ton. - Honv�gy a fest�szet ir�nt. Az volt a te igazi otthonod.
- Ez nem iga…
- Ne is pr�b�ld tagadni! – v�gott a szavamba. – Amikor megmutattad a v�zlataid, m�r akkor tudtam, hogy ez �gy van. Elk�pzelni se tudom, milyenek lehetnek a festm�nyeid, melyeket a folyos� v�gi szob�ban �rz�l.
Mikor kil�pt�nk az �jszak�ba nem a metsz� hideg, hanem Jonghyun szavai �t�ttek arcul.
- Nem akarlak megb�ntani, de azt hiszem jogom van ahhoz, hogy megmondjam neked, ha m�r te magad nem veszed �szre, de m�r nem vagy ugyanaz a fi�, aki csatlakozott hozz�nk. Az ut�bbi h�napokban napr�l napra jobban l�tsz�dik a v�gy�d�sod a fest�szet ir�nt. Nem azt mondom, hogy el akarsz hagyni minket, csak azt, hogy �jra akarod kezdeni. – Azt�n m�ly hallgat�sba burkol�dzott. Lassan s�t�ltunk a foly�parton hazafel�, a s�t�tk�k eget b�mulva, a csillagok ragyog�s�t kutatva. Nehezen vettem a leveg�t – a mellbev�g� igazs�g miatt.
- Hyunnie…
Nem akartam v�laszolni a neh�z szavakra, de ugyanakkor tudatni akartam vele, hogy �rtem mire gondol, hogy mit v�r el t�lem. De most m�g k�ptelen voltam erre.
- Taemin, megmutatn�d nekem a festm�nyeidet?
Sem beleegyez�, sem elutas�t� viselked�st nem tan�s�tottam ir�ny�ba nyitva hagyva a k�rd�st. T�bb sz� nem esett k�zt�nk, m�g meg nem �rkezt�nk. A kerten �thaladva kerestem el� a kulcsomat a t�sk�m zseb�b�l, majd hangosan ki�ltva bel�pt�nk a vaskos faajt�n.
- Megj�tt�nk!
- Sziasztok! – dugta ki a fej�t anya a konyh�b�l.
- Cs�kolom! – v�laszolt Jonghyun udvariasan. K�ptelen volt letegezni az �desany�mat, aki szinte gyermekek�nt t�r�d�tt csapatt�rsammal.
- Anyu, odaadod a h�ts� szoba kulcs�t?
Meglep�d�s ter�lt el az arc�n, majd a b�rszekr�nyhez l�pve a borok m�g�tti dobozb�l el�vette a kiss� �t�tt-kopott r�zkulcsot. Megk�sz�nve vettem el t�le �s indultam a szoba ir�ny�ba. H�rom �ve nem l�ptem �t ezen szoba, a m�termem k�sz�b�t.
- H�t �me a f�ltve �rz�tt m�ltam – mosolyodtam el fanyarul. Jonghyun k�v�ncsian l�pett be �s kezdte el a t�zetes szeml�l�d�s�t. A festm�nyek nem voltak porosak, val�sz�n�leg anyu n�ha-n�ha rendet rakott itt.  Jonghyun n�h�ny k�pn�l hangosan felki�ltott, mikor felismert egy-egy st�lusjegyet.
- Monet!
- Degas!
- Picasso!
- Turner!
- �s m�g da Vinci is! Taemin, te t�nyleg tehets�ges fest� vagy.
- A pl�giumhoz biztosan, de csak kev�s k�pem van, ami saj�t st�lusban k�sz�lt �s be is fejeztem – V�laszoltam neki kiss� sz�gyenl�sen. Mell�m l�pett �s a kez�t a karomra helyezte.
- Mi�rt nem fejezted be azt a k�pet, ami az �llv�nyon van?
Nem akartam r�n�zni, de � m�gis gyeng�den az �llam al� ny�lt �s felemelte a fejem.
- Mert k�ptelen vagyok a L�thatatlanra!
Mag�hoz h�zott, meg�lelt �s a hajamat simogatta, mint egy kisiskol�snak, akit m�g babusgatni kell. �n, pedig ut�lva magamat - ami�rt nem vagyok k�pes felemelni a karjaimat �s meg�lelni - �lltam ott.
- A l�thatatlans�g nem csak azt jelenti, hogy nem l�tsz valamit a szemeddel �s �gy nem �rz�keled. Hanem azt is, mikor csukott szemmel, de nyitott sz�vvel k�pes vagy megtenni a lehetetlent is. A vaks�t�tben val� tapogat�z�s helyett biztos ecsetvezet�ssel k�pesnek kell lenned lefesteni a l�thatatlant is. Mikor szerelmes vagy valakibe l�tod az �rz�seidet? Mikor valakihez besz�lsz, l�tod az �szintes�gedet? Mikor t�ncolsz, l�tod a ritmust? Nem, mert a szemednek l�thatatlanok, de a sz�ved, a sz�ved m�g arra is k�pes, hogy meg�rintse �ket.
A n�mas�gba burkol�dzva hossz� percekig �lltunk m�g �gy, imm�r �lelve �t, fejemet v�ll�n nyugtatva a k�pet n�zve. 

JH&TM

Jonghyun hetekig nem j�tt el hozz�m, mintha teret akart volna biztos�tani a sz�momra. A pr�b�kon egyszer sem k�rdezett r� a t�m�ra, hogy kezdtem-e valamit a festm�nnyel, vagy a szob�val, pedig akkor este sokat besz�lgett�nk a szoba �s a k�pek sors�r�l. Napokig �gy �reztem, hogy ez �gy helyes, nekem se kell ezen r�g�dnom. De a kulcsot nem adtam vissza any�nak. Mintha ezzel is jelezni akartam volna �nmagamnak, hogy senki sincs, aki el�t�ljen az�rt, mert visszav�gy�dom a r�gi �letemet jelent� fest�szethez. �gy kicsit elfelejtve, kicsit bennem motoszk�lva nyitva hagytam m�g a lehet�s�get �s foglalkoztam az egyszer�bb k�rd�sekkel.
A fi�kkal egy�tt vacsor�ztunk �s miel�tt elv�lltunk volna, Jonghyun a csukl�m ut�n ny�lva visszatartott egy sz�ra.
- A k�pek…, ha nem akarod megtartani �ket �n sz�vesen meg�rizn�m eml�kk�nt.
Meglepett az aj�nlat, nem sz�m�tottam r�, hogy ennyire tetszett neki a st�lusom. Kedvesen elmosolyodtam, majd egy b�lint�ssal jeleztem, hogyha �gy ad�dna, akkor ig�nybevenn�m az aj�nlat�t.
Haza�rve bel�ptem a m�termemnek kinevezett szob�ba �s k�r�ln�ztem. Majd el�keresve az �sszes k�k �rnyalat� pasztell-, olaj-, �s akvarellfest�kemet kezdtem el kikeverni a k�l�nf�le �rnyalatokat a fest�palett�n. Vizet engedtem a poharaimba �s kiv�logattam a k�l�nb�z� vastags�g� ecseteket, valamint a r�gi szivacsom�rt is felt�rtam a szekr�nyemet, amiben a fest�kell�keimet tartottam.
Bizonytalan ecsetvon�saim miatt lassan, d�c�g�sen indult be a fest�s, sok�ig gondolkodtam egy-egy sz�n kiv�laszt�s�n. Miut�n j�l �sszekentem az arcomat, kezdtem hasonl�tani a r�gi �nmagamra, �s a vonalvezet�sem, a sz�nhaszn�latom is egyre biztosabb, hat�rozottabb lett. P�r �ra m�lva hangosan kif�jva a leveg�t �ltem le a fest��llv�ny el�.
- K�sz.
Vigyorogtam, mint egy id�tlen kisgyerek, aki most kapott �j j�t�kot. Majd magamhoz kapva a telefont, az id�vel nem t�r�dve h�vtam fel azt az embert, akinek a legjobban el akartam mondani.
- Hyunnie, k�sz vagyok, befejeztem!
Nem mondott semmit, csak kinyomta a telefont �s a v�rakoz�s v�gtelen perceibe tasz�tott. Hossz� id� m�lva nyitott be a szob�ba �s �r�knak t�n� pillanatokig n�zte a k�pet. Majd lehunyta a szem�t.
- A l�thatatlan l�that�v� v�lt – suttogta bele az �jszak�ba.
- K�sz�n�m! – odal�pve hozz� magam se tudom, hogy mi�rt fedtem fel el�tte az �rz�seimet, de egy apr� puszit adtam a sz�j�ra.
- Nincs mit.
�s akkor ott meg�rtettem, hogy a L�thatatlans�g a szerelmet jelk�pezi. A kiolthatatlan v�gyat arra, hogy valaki igaz�n szeressen, olyan er�vel, mint a tenger. A tenger, mely h�borg�n k�veteli mag�nak azt, ami hozz� tartozik, de olykor csendesen k�r�l�leli a sz�m�ra legfontosabbat.