„M�g ha az id� vissza is fordul, elk�vetett b�n�det meg nem v�ltoztathatod.”

Taemin
M�rt van az, hogy mikor a szemedbe n�zek, nem l�tok m�st, csak csal�dotts�got, �s abszurd ki�br�ndults�got? M�rt teszel �gy, mintha minden egyes nap ugyanolyan komor, �s �res lenne? Mintha azt mondan�d: „Reggel van, de megint ugyan az a nap kelt fel”. Mi�rt nem veszed �szre, hogy elt�volodnak t�led az emberek, mert lekezel�, �s k�z�mb�s vagy mindenkivel szemben. Egymilli�szor a sz�dba r�ghatom, hogy az�rt nincsenek bar�taid, mert ilyen vagy, de nem sok haszna van. Elengeded a f�led mellett, ahogy azt is, hogy nekem te vagy a legfontosabb…

- Minho! Minho-hyung! Figyelsz r�m? - k�rdezem n�mik�pp d�h�sen, mikor m�r harmincadj�ra �nekelem el ugyanazt a r�szt. - J� lesz �gy a sz�veg?
- Hm? - n�z r�m.
- Megint nem figyelsz! Egy�tt kell meg�rnunk azt a dalsz�veget. �r�ln�k, ha legal�bb egy hangy�nyi figyelmet tan�s�tan�l! - csapok idegesen az asztalra.
- Hiszen k�szen van - pillant a pap�rra.
- Igen, mert �n meg�rtam, de egy�tt kellett volna! Sz�val j� lesz �gy? - mutatom fel, hogy biztosan l�ssa, de megcs�rren a mobilja.
- Ezt fel kell vennem - mondja, �s kimegy a szob�b�l.
Ilyen nincs - s�hajtok lemond�an. �sszeszedem a pap�rokat, �s lemegyek a st�di�ba. Nem �rdekel, hogy Minho nem seg�tett. K�szen van, �s ez a l�nyeg.
Bel�pek a hangm�rn�ki szob�ba, ahol Hyunnie �s Kibum �ppen az alapot keverik.
- Tess�k - rakom le a sz�veget egy kotta�llv�nyra.
- V�geztetek is? - n�z r�m Jongie.
- �hm… igen. Befejezt�k - nem mondom el. Teljesen felesleges lenne. Nincs sz�ks�g�nk m�g egy konfliktusra a mai nap folyam�n.
K�zben Jinki is befut. Lepakol az egyik sz�kre, �s el�szedi a kott�it.
- K�szen van a sz�veg?
R�m n�z, de pr�b�lom ker�lni a tekintet�t. �t nem �tv�gni, egyb�l meg�rzi, ha valami nincs rendben. Mivel v�laszt nem kap, odaadja a kott�kat Kibumnak, �s el�szedi a p�nzt�rc�j�t.
- Hozok szendvicset. Taemin seg�ten�l? Nem b�rok el �t t�ny�rt - mosolyog kedvesen, de m�r tudom, mit akar.
- Hogyne - b�lintok, �s k�vetem a b�f� fel�.
- J�l van, most m�r besz�lhetsz. Mi b�nt? - karolja �t a nyakam.
- Csak a szok�sos… - f�jom az �ltal�nos sz�vegem.
- Megint Minho?
- Igen. Teljesen kik�sz�t! Sosem figyel r�m, a dalsz�veget is egyed�l �rtam meg. M�r nem is foglalkozik velem! - elborul az agyam, �s mindent elkotyogok, amit nem szabadott volna.
- Mi�ta is vagytok egy�tt? - k�rdezi hal�losan komoly arckifejez�ssel.
- Nem el�g r�g�ta ahhoz, hogy �gy b�njon velem! Ennyire unja a k�pem, vagy mi? M�r nem vagyok el�g j� neki? - borulok ki, �s ha nem �lel meg esk�sz�m, els�rom magam.
- Ok�, figyelj r�m - ford�t maga fel�. - Ne hagyd, hogy ezt tegye veled. Ha tov�bbra sem v�ltozat a modor�n, az lenne a legjobb, ha v�get vetn�l ennek az eg�sznek.
- De �n… �n szeretem. Nem is tudja mennyire - pillantok fel r�, k�nnyekt�l elhom�lyosult tekintettel.
- Jaj, Taemin - �lel mag�hoz. - Elhiszem, de ezt akkor sem hagyhatod annyiban - sim�t v�gig a hajamon, majd a h�tamon. Egy halk „tudom”-mal v�laszolok, azt�n hozz�teszi:
- Tedd azt, amit a sz�ved dikt�l.

Mire vissza�rkez�nk a szendvicsekkel, m�r mindenki bent van. Kibum, amint megpillantja az �ltet� uzsonn�t, otthagy csapot-papot, �s lekapja a legfels� t�ny�rt.
- Remek! �hen halok! - �s hatalmasat harap.
Miut�n elfogyasztottunk mindent, neki�lltunk a sz�m felv�tel�nek. Minho persze egyfolyt�ban belek�t�tt a sz�vegbe.
- Amikor k�rdeztem j�-e, a legkisebb gondod is nagyobb volt enn�l, most meg azt mondod, lehetne jobb is?! - kiab�lok vele.
- Igen, k�pzeld, azt mondom, mert az eddigi sz�mainkat ez meg sem k�zel�ti! �s tudod mi�rt? Mert nem te �rtad a sz�veg�t!
Na most van elegem. Igaza van Jinkinek. Ezt nem vagyok hajland� tov�bb elviselni.
- Tudod mit? Choi Minho? V�gezt�nk - jelentem ki, �s eltakarodok a teremb�l.

Hogy lehet ekkora egy bunk� paraszt? �lvezi, ha s�rni l�t, hogyha beletapos a lelkembe? Ebben leli �r�m�t? Ami�ta megkapta azt az MC szerepet a Music Core-on, �s f�szerepet aj�nlottak neki a Pianistben, az�ta teljesen el van sz�llva mag�t�l. H�t komolyan ezt teszi a h�rn�v az emberekkel? Mert ha igen, akkor k�sz�n�m sz�pen, �n nem k�rek bel�le.

Meg�rkezve a dormba, el�kapom a b�r�nd�met, �s az utaz�t�sk�mat. Felt�rom be�p�tett szekr�nyem ajtaj�t, �s csurig t�m�m ruh�kkal a gurul�st, m�g a kisebbikbe a szem�lyes holmijaimat pakolom. Alig marad n�h�ny dolog a polcokon, a szekr�ny szinte �res. Meg�llok az �jjeliszekr�ny el�tt, ahol a fi�k k�pei sz�pen sorban �llnak. Balr�l jobbra haladva pakolom el a b�r�nd fels� fi�kj�ba, kiv�ve az utols�t. M�g egyszer utolj�ra megn�zem, azt�n leford�tom, �s elhagyom a szob�mat.
Kapom a kab�tom, kedvenc sz�rke sapk�m, �tvetem a v�llamon az utaz�t�sk�t, a b�r�nd�m meg h�zom magam ut�n. Bez�rom az ajt�t, a kulcsot pedig a postal�d�ba dobom. H�vok egy taxit, �s a rept�rre indulok.

Minho
A fi�k eg�sz nap nem sz�ltak hozz�m. Azt hiszik, a n�mas�ggal meg tudnak b�ntetni? H�t nagyon rosszul hiszik. Ak�r tetszik, ak�r nem, ez a sz�veg akkor is egy nagy szar. De k�l�nben nem �rtem, hogy Taeminnek m�rt kellett �gy felkapnia a vizet, azt�n meg szak�tania. Nehogy v�letlen�l t�ved�sbe essen, nagyon j�l megleszek �n n�lk�le is - gondolkozok, mik�zben, magam sem tudom mi�rt lettem ilyen ideges, de egyfolyt�ban fel-al� m�szk�lok… m�g Jinki nekem nem j�n.
- N�zz m�r a l�bad el�! - mordulok r�, de ut�na meg is b�nom. Most azt�n nem �szom meg a szembesz�det.
- Nagyon vigy�zz a sz�dra, Minho! - szor�tja meg a karom. - �szre sem veszed, mit teszel magad k�r�l az emberekkel? Nem t�nik fel, hogy nap, mint nap megb�ntod Taemint? Fel sem fogom, hogy b�r m�g ezek ut�n szeretni t�ged! M�rt nem tudsz olyan lenni, mint r�gen? Mi t�rt�nt azzal a Minhoval, aki reggelente �gyba viszi a reggelit, �s a nap minden perc�ben elmondja, mennyire szereti �t? Nem eml�kszel mennyire boldogok voltatok? Olyan lett�l, mint azok a sznob h�ress�gek, akik azt hiszik, mindent megkapnak, csak, mert ismeri �ket a vil�g! De ne feledd, ha egyik�nkkel is �sszeakasztod a bajszod, a karriered nem felfel�, hanem a pokol fel� fog �velni. Gondolkozz el ezen - gyilkos pillant�sok k�zepette t�vozik.
H�t, az alapos fejmos�st, azt hiszem, megkaptam. De teljesen mindegy. �gy sem fogtam, mit hadov�lt itt �ssze-vissza.

Eg�szen estig, m�g haza nem �rt�nk, ez a pokoli hangulat uralkodott a st�di�ban, a kocsiban, mindenhol. Nem b�rom. K�ny�rg�m, ink�bb �v�lts�tek le a fejemet, de ne n�zzetek �gy, mintha egy ember hal�l�t okoztam volna!
V�gre h�l�t adhatok az �gnek, haza�rkezt�nk. Jinki el�re k�ld, hogy besz�ljek Taeminnel, �s k�rjek t�le bocs�natot.
Lerakom a t�sk�m, �s a szob�j�hoz indulok. Bekopogok, de semmi v�lasz. Biztosan haragszik r�m, ez�rt nem nyitja ki. Lenyomom a kilincset, �s benyitok.

A sz�vem a torkomban dobog az �res szoba l�tt�n. A be�p�tett szekr�ny is �res. Csak az �jjeliszekr�nyen ketyeg a kis vekker, mellette pedig egy leford�tott f�nyk�p.
Az �n f�nyk�pem.
- Hol van Taemin? - hallom Hyunnie d�bbent hangj�t az ajt�b�l.
- Elment…
Jinki l�p mell�m, a mobilj�t mutatva.
- Hagyott egy �zenetet.
„Elutazok, ne keressetek. UI.: A.J.L.”
- AJL? Mi a franc ez? - k�rdezem inger�lten.
Mind les�t�tt szemekkel b�mulnak, �s �reztetik, nem csak azt nem tudj�k, de azt sem, most mit kellene tenn�nk.
- Megkeresem - viharzok ki a szob�b�l, le az emeletr�l.
- Most hova m�sz? - ki�lt ut�nam Jinki.
- A rept�rre. Valaki csak tal�lkozott vele! - kapom magamra a kab�tom, k�zben h�vom a sof�r�nket, tal�n m�g nem j�r olyan messze.
Perceken bel�l meg�rkezem, �s rohanok az inform�ci�s pulthoz, majd hirtelenj�ben r�ki�ltok az asszisztens l�nyra.
- Nem l�tott erre egy sz�ke, k�r�lbel�l sz�zhetven magas, tizennyolc �ves fi�t? Taeminnek h�vj�k! - z�d�tom r� a dolgot, mire megszeppenten �l a pult m�g�tt.
- Igen, igen, ismerem. D�lut�n j�rt itt, jegyet v�ltott a n�gy�r�s New York-i j�ratra. Egy c�m is van itt - mutat fel egy pap�rt.
„42. utca, 12. A.J.L.” - Itt is ugyan az.
- K�rek egy jegyet a legk�zelebbi New Yorkba indul� g�pre – csapom le a pultra a bankk�rty�m.

K�t �r�val k�s�bb lesz�llok a New York-i rept�ren, �s taxival indulok tov�bb. Nem t�r�dtem, a t�bbiekkel, hogy otthagytam �ket, csak az j�rt a fejemben, hogy megtal�ljam.
A sof�r kitesz a 42. utca elej�n, miut�n nem �rtette, mit besz�ltem a rept�rt�l a v�rosk�zpontig egyfolyt�ban. K�zben csak egyre idegesebb leszek, �s m�g az is felmer�l bennem, mi van, ha hamis c�met adott meg, �s nem akarja, hogy megtal�ljam? Azt is meg�rten�m, ha soha t�bb� nem akarna l�tni. Nagyon cs�ny�n viselkedtem vele - mer�l�k bele b�neim k�vetkezm�nyeibe.
Haladok tov�bb, sz�molom a h�zsz�mokat… �s nekimegyek egy postal�d�nak, a j�rda sz�l�n.
„42. street, 12. A.J.L.”
Ez az! - ki�ltok magamban, �s bekopogok az ajt�n. Perceken bel�l ny�lik is, mire d�bbenetemben h�tra h�k�l�k.
- Amber? - csak most esik le a dolog, �s bizony nagyot koppan. A h�rom bet� egy monogram, ez val�sz�n�leg pedig az � New York-i h�za. Illetve a sz�lei�. Gondolhattam volna, ha k�lf�ldre utazik, csak ide j�het.
- Ki az, Amber? - l�p m�g�, egy magas, eleg�nsan fel�lt�z�tt f�rfi. Kiz�r�sos alapon, az apja.
Nem v�laszol, csak mered r�m komoran, �s sz�r�s tekintettel.
- Mit keresel itt? - k�rdezi t�lem, cseppet sem j�indulatb�l.
- Taemin itt van? - ny�jtogatom a nyakam, h�tha bel�tok m�g�tte.
Kit�rja az ajt�t, �s int, hogy k�vessem, a nappaliban viszont el�re enged.
A kanap�n Taemin �l, Amber �desanyja pedig vigasztalja.
- Taemin - sz�l�tom meg. Feln�z r�m kis�rt szemeivel, �s v�r�s arc�val.
- Hogy ker�lsz ide? - szipog, �s szem�t t�r�lgeti.
- Ut�nad j�ttem - t�rdelek le el�, �s magamhoz szor�tom. - Annyira megijedtem, mikor nem tal�ltalak otthon! Sz�gyellem a viselked�sem, de megtanultam a leck�t. K�rlek - n�zek a szem�be - K�rlek, gyere haza!
- M�rt tenn�m? Te nem t�r�dsz m�ssal, csak a karriereddel!
- Nem! - v�gom r�. - Visszamondom a Pianistet, �s a Music Core-t is. T�bb� nem hagyom, hogy elcs�b�tson a h�rn�v!
- De… Minho-hyung, ezt nem teheted… - hajtja le a fej�t.
- De igen, megtehetem. �s meg is teszem. Visszamondok minden t�v�s szerepl�st, ha kell, reggel �gyba viszem a reggelit. �tutazom �rted ak�r a f�l vil�got, �s ha kell, minden nap elmondom, mennyire szeretlek!

Taemin
„Kedves Napl�m!
Aznap eld�nt�ttem, hogy napl�t fogok �rni. Ott abban a percben Ambern�l, s�rva borultam Minho karjaiba, �s r�j�ttem valami nagyon fontosra.
Hi�ba sz�l minden a h�rn�vr�l, ha k�zben elfelejtj�k azt, aki a legfontosabb a sz�munkra. Nem kell �tutazni a f�l vil�got az�rt, hogy r�j�jj�nk, akit a legjobban szeret�nk, mindig ott �ll mellett�nk.”