Megjegyzések:
1. Ez a kis mese a fiúk 1000 Nen, Zutto Soba Ni Ite klipjéhez készült az EMI Japan által, egy kis kiegészítésként.
2. Hogy megérthessétek ezt a kis mesét, mindenképp nézzétek meg a csapat japán 1000 Nen, Zutto Soba Ni Ite klipjét. Ezen a linken megtekinthetitek (katt). Ha már láttátok, az annál jobb ^^.
3. Egy kis zene ajánló a meséhez, szerintem nagyon kellemes hangulatot ad neki :3.

0. rész

Egy koromsötét, esős napon egy bizonyos utcában,
Egy idős ember felkapott öt kiscicát egy régiség kereskedés előtt.
Ők együtt éltek az öregemberrel attól a naptól kezdve.

Az idős ember házában sok rejtélyes dolog volt.
Voltak ütött-kopott könyvek, egy eltört lámpa és egy régi utazóláda, melyet semmilyen kulccsal sem lehetett kinyitni…

Ezek a dolgok mind újak voltak az öt kiscicának, de érezték valakinek a nosztalgikus illatát.
Az a hely vált a legszeretetteljesebb hellyé a világon a cicák számára. 

A cicák különböző színűek voltak, de mindegyik hasonló, csillogó szemmel rendelkezett.
A szelíd barna cica szeretett belemászni az idős ember kalapjába, hogy benne aludhasson.
A cirmos cica fenyegetően felmeresztette farkát, akármikor üldözőbe vette a régi óra mutatóját.
A legfiatalabb fehér cica szerette az esernyőt forgatni körbe-körbe.
Akármikor, amikor talált egy szépen rendbe tartott könyvet a tarka cica, aki szeretett mosakodni, belekarmolt, és utána megszidta az öregember.
A nyurga szürke cica pedig szerette elkapni a labdákat.

Az öt cica mind különböző volt, de a szeretetük az idős ember keze iránt, mely szépen és gyengéden simogatta őket, hasonló volt. Ők ugyanúgy kedvelték az öregember lenyűgöző bajuszát is, melyet felpöndörített.

Egy hideg, esős napon az idős ember elment sétálni, ahogy általában szokott.
A cicák belemásztak a kalapba és végigkarmolták a könyvet, mint általában, miközben várták az öregember visszatértét.

De az idős ember nem tért vissza azon a napon.

A legfiatalabb fehér cica elkezdett aggódni és kitekintett az ablakon az esős utcára, keresve az öregember alakját.

Sok esernyő volt, amely akkor forgott kint. Úgy érezte, hogy az egyik az öregemberé kell, hogy legyen.

Már mind éhesek voltak, és nem tudták ezt többé elviselni!
Az öt cica ekkor eldöntötte, hogy kimennek és megkeresik az öregembert.

Túlmenve titkos ösvényeken, fürgén haladtak, miközben próbálták elkapni az idős ember illatát.
Néha elkapták volna őket, amikor mások területén tilosban jártak.
Az öt cica szorosan összebújva és sebesen haladt át az utcákon, miközben emlékeztették a legfiatalabb fehér cicát, hogy ne maradjon le a többiektől.

Később az eső elállt, és ahogy a felhők elvonulni látszottak, az ég narancs színben pompázott.
A sötét éj leszállt, és az utcák teljesen hűvössé váltak.
… De még így sem leltek rá sehol sem az öregemberre.

Az idős ember illata körbelengte az utcát.
Érezték a dohány illatát a páfrányfenyő alatt lévő padon.
Érezték a vacsora aromáját a hátsó fasorban, ahová az északi szél befújt.
… De Mégsem leltek rá sehol sem az öregemberre.

Gyorsan… gyorsan… gyorsan…
Arra, amerre az idős ember illata vezette őket.
Néha a kavargó szél fújt, majdnem elfújva az idős ember illatát, de a csillagok az éjszakában fényt adtak nekik, vezetve az útjukat.
… De még így sem leltek rá sehol sem az öregemberre.

Gyorsan… gyorsan… gyorsan
Miután több napja gyalogoltak, elértek egy buszmegállót egy ismeretlen utcán, ahol ezelőtt még sohasem jártak.
Itt ért véget az idős ember illata is, de nem volt a buszra váró utasok között.

Az öt cica már fáradt volt a gyaloglástól, ezért úgy döntöttek itt fognak várni az öregemberre.
Napokon át vártak.
… Még így sem tudtak találkozni az öregemberrel.
Napról napra…
Az öt cica folyamatosan várta az idős ember.

Mindig, amikor jött a busz, az öt cica szőre egyre sötétebb lett, míg végül teljesen koromfekete nem lett.
Még így is, az öt cica várta az öregembert.

Számtalan megálló után a busz végre megérkezett, miközben az öt cica mélyen durmolt, és az idős ember kedves hangja ébresztette fel őket.
„Ne haragudjatok. Hosszú ideig hagytalak titeket magányosan.”
Mondta az öregember, miközben gyengéden megsimogatta az öt cicát, akik már koromfeketévé váltak.
Az öt cica nagyon boldog volt, és ugráltak az öregember körül.
„Végre megtaláltunk!”
Már azt is elfelejtették milyen hosszú ideig vártak rá. Csak rendkívül örültek annak, hogy újra láthatták őt.
És ahogy az öregember tartotta őket az ölében, az öt cica először szállt fel a buszra a busz kalauzával és a többi utassal együtt.

A busz ablakából kinézve, a világ túlságosan magas volt nekik ahhoz képest, amikor felmásztak a kerítésre és túl alacsonyan ahhoz, amelyet láttak a tetőről.
Azok a dolgok, amelyet az első alkalommal látunk, mindig ragyogónak és kápráztatónak tűnik.
A busz többi utasa is boldogságtól ragyogott.
Az öregember nyugalommal mesélte el nekik mi történt a távolléte alatt.

„Amikor valaki nem láthatja többé azt, aki a legértékesebb a számára, az az első alkalom, amikor ráébred valamire, amit már régen elfelejtett.
Amíg az ő értékes gondolatai még mindig kézbesítetlenek, van valami, amit muszáj elküldenie, nem számít hogyan, mielőtt elválnak.”

„Az a dolog lehet elzárva egy eltört lámpában vagy egy utazóládában, melyet nem lehet kinyitni. Mindenkinek van valami fontos dolga régről, melyet elzárt…”
Az öt cica nem értette, mit akart mondani nekik az idős ember, de hittek neki, hogy valami fontos dolog volt.

Ahogy lenéztek az utcára, ami egyre inkább kisebb lett, az öt cica azt gondolta, ez a hely körülöttük az idős emberrel az ő saját világuk.
Egyből elfelejtették azt honnan is jöttek, és merre haladtak…

Nem sokkal ezután,
az öt csillogó, fényes szemű fekete cicát néha látták az utca egyik sarkában.
Az idős ember bezárta a régiség kereskedést és a busz kalauzává vált. Ő várta a számára legfontosabb személyt, hogy egyszer eljöjjön a buszmegállóba.

A fekete cicák tudják.
Tudják mások szomorúságát, amit a reggeli eső próbál elrejteni.
Tudják mások értékes titkait is, amelyekről az éjszakai csillagok fecsegnek.
Bár néha elfelejtenek fekete macskáknak lenni…

Ők sosem fogják elfelejteni azt, aki mellett lenni akarnak.

Source: Black Cat Cinema
Translated by: red @ shineee.net
Magyar fordítás: Ayumu
(A mesét megtekinthetitek videó formájában is a Black Cat Cinema  oldalon bármelyik fekete cicusra rákattintva)